Mindenkinek megvannak a reggeli szokásai. Felkelünk, kislattyogunk a konyhába, unott arccal belökjük a kávéfőzőbe a kis port, leülünk és várunk, majd az elalvás szélén érezzük, hogy lefőtt a reggeli csepp energia, odabattyogunk, kitöltjük, cukor, tej, kavarás, majd megisszuk. Mindezek után továbbra is élő holtakként elindulunk kijelölt munkahelyünkre és morcosan eltöltjük a napot.

Ezek a percek meghatározzák a teljes napod hangulatát, ezért fontos, hogy számodra kellemesen teljen el.
Fontos, hogy ne csak rutin, hanem élmény legyen, fontos, hogy már a fogyasztás előtt felnyissa a szemed, fontos, hogy jó érzéssel induljunk neki a nap kihívásainak. Na de hogy tehetjük ezt?

Ha már kialakítottad otthonodban a szentélyed, felszerelted minden számodra érdekes/kívánatos dologgal és végre elengednéd a fantáziád/kreativitásod, szabad kezet adva tényleges kezeidnek, hogy megalkossák a napod első italának az ízét, megkérdezed magadtól: mikor?

Sokan elrettennek a rááldozott idő mennyiségétől, de ez csak pár perccel több a megszokottnál. A kávéd ugyanannyi idő alatt fog lefőni, mintha csak leülnél és várnád, de ha a tevékenységből rituálét csinálsz, nem ülve vársz egy csepp éberségre, hanem előveszed amit kívánsz, ami igazán jól esne, előkészíted a bögrédet, azt amire a legjobb anya, apa, barkács, autószerelő, bármi van írva, úgy kaptad valakitől, már nem is emlékszel, de mégis ez a kedvenced.

Eddigre pont lefő az éltető nedű és nekiállhatsz a vad kísérletezés 2 percének, amikor mindent beleraksz és igazi látványos mozdulataid miatt menő baristának érzed magad, ezután leülsz, már enyhén feldobódva az élménytől és elkortyolod a műved.

2 perc, ennyit kell minden nap áldoznod a kutatásra, hogy eljuss a legjobbig, az Ízig, ami Te vagy.