A kávéfogyasztás legelterjedtebb formája, mind ismerjük, szeretjük, isszuk. Rövid, fekete, pikk-pakk felébreszti az embert, hogy elindulhasson a napi rutin szürke útján. Természetesen egy espresso is lehet izgalmas élmény, ne becsüljük le, az igazi alkotás alapja egy jól eltalált espresso. Mi ezt elkészítettük saját kis szentélyünkben, leültünk, megtömtük, lefotóztuk, megittuk. Lássuk hát a képeket és az értékelést:

                                 A képet készítette: Nemes Tündi

Igen, ez egy sima kávé, a tökéletes alap, az alap ami energiát ad, az íz amit ismerünk és szeretünk, ami a kísérletezés kiváló alapja, a kutatás fő eleme. Az elkészítése nem vett igénybe többet 2 percnél. 2 csodás percnél, amit izgatottan töltöttünk el, hiszen végre megindítottuk a sorozatunkat, amihez úgy láttuk a legjobb italt választottunk: az alapoktól az alapokkal.

Ha már az alapoknál tartunk meg kell említenünk pár dolgot az espressoról. Már több, mint 100 éves, Luigi Bezzera volt az ember, aki megtervezte a gépet, amivel elkészült az első adag. Kutató volt ő is, kutatott egy új módszer után, amivel gyorsabban tud kávét főzni. Az eredmény természetesen hatalmas siker lett. A módszer lényege, hogy a gőzt átnyomjuk a kávén, innen is ered a neve. Itt meg kell említenünk, hogy néhol tévesen rossz áthallással az espresso szót az expressz szóval azonosítják, mivel gyorsabb módszer, de a valóságban az átpréselésre utal a szó,kergessük el a tévhiteket. 1903-ban, a repülőgép feltalálásának idején Disiderio Pavoni szabadalmaztatta a Bezzera rendszer egy módosított változatát. Ez a gép még gyorsabb volt, ez volt az Ideal nevű espresso gép. Nagy adagot is lehetette vele könnyű szerrel készíteni, de természetesen a kis adagok is jó minőségben főttek le. A következő ugrás már a második világháború után jött, tehát az Americano után (de erről majd később részletesebben), Giovanni Achille Gaggia 1946-ban beépített a kazános rendszerbe egy rugós csapszelepet. Nem hangzik túl nagy dolognak, de ezzel megoldotta, hogy forráspont alatti vizet préseljenek át a kávén, aminek az eredménye, hogy a kávé íze sokkal lágyabb lett és az elkészített italon megjelent a hab, a crema. A következő nagy lépés 1961-ben történt, a Faema E61 megalkotásával, amit gyakorlatilag napjainkig gyártanak. Az újítás az volt, hogy nem kellett a kezelőnek szinte semmit tudnia, beállítható lett a nyomásérték.

Most, hogy megbeszéltük hogy mi is történt a múltban, koncentráljunk a jelenre, miközben kutató munkánkat végeztük és ámultunk a sok érdekességen az espresso múltjából, elkortyoltuk a kávét. Természetesen feketén, cukor és ízesítés nélkül. Az eredmény a jól ismert keserű kávéíz, amit vártunk, lágyabb és könnyebben fogyasztható a kotyogós kávénál, finom krémes lett, ahogy azt a képeken is láthattátok. A véleményünk egyöntetű, ez az Én ízem alapja, a társ, ami elkísér az úton a reggeli forgalomban, velem van a nap végéig, erőt és kitartást ad.

Amit viszont kipróbáltunk, az egy olasz szokás, kutatás közben bukkantunk rá és felkeltette az érdeklődésünket. Ez nem más, mint a víz. Nyilván már mi is találkoztunk a jelenséggel, hogy egy kevés vizet adnak az espresso mellé, amit mindenki kávézás után felhörpint. Tényleg mindenki? Nem, az olaszok fordítva csinálják. Ezzel a korttyal öblítik ki szájukat és készítik fel ízlelőbimbóikat a csodás és ismerős ízre. Kipróbáltuk és tényleg! Az íz intenzívebb, markánsabb, erősebben érezhető.

Tehát mi a véleményünk? Az espresso csodálatos dolog és nagyszerű emberek alkották meg a technológiát, amivel elkészítjük. Az espresszo a tökéletes alap, hogy megtaláld az ízt, ami Te vagy.