Mindenki kelt már bal lábbal. Ma reggel én sem a legjobb formámban ébredtem. Hajnali 5:13, felébredek. Magamtól, üdén, frissen, nyújtózva, ahogy a reklámokban szokás és rápillantok az órámra. Pár másodperc fókuszálás után sikeresen megállapítom, hogy van még 2 csodálatos perc az ébresztőóra hangjáig, de mire ez eljutott az agyamig már rég szundikáltam. Majd az óra megszólalt. Hangosan. Nagyon, nagyon hangosan. Kinyomtam, majd "Mint akin átment a kamion" érzéssel kimásztam az ágyból.
Kinyitottam a hálószoba ajtaját, visszapillantottam édesen szundikáló feleségemre, majd mire észbe kaptam két apró, szőrös, enyhén kutyuska illatú, de kedves teremtés már a derekamnál ugrált. Gyors simiosztás, majd egy határozott lépés előre. Előre, ahol kisebbik ebem nagyobb tócsája várt rám, amit onnan lehetett tudni, hogy lépésem után büszke farokcsóválással jelezte tulajdonjogát a remekmű felett. Hiába, ha későn ébredsz felborítod kiskölykeid napirendjét is, ezt ajánlanám kölyökkutyus gazdik figyelmébe, a napi rutin az első! Gyors felmosás és pár suttogva elkántált nemszabadrosszkiskutyusvoltál után én is elvégezhettem dolgomat.
A reggeli zuhany energizáló hatása sem maradt el... Ismeritek az érzést, amikor jégcsaphidegből vált konkrétan espresso főzésre alkalmas hőmérsékletűre a víz, mert hozzányúltál egy picit a csaphoz? Nos, ha reggelem első íze még nem is, de én már megpörkölődtem. Miután a forrázásból visszamaradt maradék hajamat is sikeresen beállítottam, elindulhattam a saját szentélyem, az isteni ízek és a kávé oltára felé, ahol szeretett feleségem már törölközőbe csavart hajjal várt rám.
Várt és főzött. Kávét. Kávét, ami habos, tejes, kakaós, csepp fahéjjal, csokoládé sziruppal a tetején, mely szív alakot formál. Leültem, belekortyoltam és minden morcos gondolatom elszállt. A korán/késve kelés fáradalma, a késés okozta stressz, a kisebb idegbaj a pocsolyába lépés miatt, a reggeli takarítás, a leforrázott bőröm égő fájdalma mintha egy varázsütésre tűnt volna el... Csak a jó íz és a szeretet maradt. :)