Gondolkoztatok már, hogy egy kávés blognak milyen lehet a saját kávésarka?
Érdekelne, hogy milyen emberek lehetnek? Talán baristák? Esetleg kávéfőző mesterek?
Szerinted régóta a szakmában vannak?
Szeretnénk kicsit foglalkozni a tévhitek elkergetésével, nem vagyunk baristák (sajnos) és nem vagyunk kávéfőző mesterek (a kávéházak szerencséjére). Hétköznapi emberek vagyunk, akik szeretik a kávét, imádják az ízek kavalkádját alkotás közben és megszállottan keresik a saját maguk ízét és hangját. Teljesen hétköznapi életet élünk, amiből ihletet és kreativitást merítünk, mind az íráshoz, mind a fotózáshoz, mind pedig a kitartó kutatáshoz, hogy mi magunk is megtaláljuk a tökéletes ízt. A szürke hétköznapokat a kis kávésarkunk színeivel, az ízek festékével, a hozzávalók sokszínűségével igyekszünk feldobni. Szeretjük az új dolgokat, a finom italokat, a jó ételeket és természetesen az étkezés utáni kávét is, nem csak a reggeli kényszeres fogyasztást. Mi is szürke morcos árnyékalakokként kelünk fel reggelente és indulunk el a laborba, hogy megalkossuk napunk első ízét, ami kellemesen, néha kellemetlenül elkísér minket egész nap a munkába.
A kis szentélyünk (tényleg kicsi) felszerelése is szerény. Nem áll másból az egész, csak pár csészéből, kávéból, egy kis espresso gépből és egy apró kotyogósból. Nyilván kell a kotyogós, ha az embernek kell egy erősebb löket mi arra esküszünk, de ebéd után csak szigorúan espresso. Pár képben összefoglaltunk nektek, hogy milyen is egy kávés blog szentélye: kicsi, kevés dolog van benne, de hatalmas élményt szerez minden alkalommal, amiből természetesen mivel kávérajongók vagyunk természetesen elég sok van.
Tehát a szentélyünk:
A képeket készítette: Nemes Tündi
